A világ végén

Már jártunk Algarve keleti részén, a legszebb strandokon, voltunk már halpiacon, pihentünk az óceán parti homokban, sőt már lábat is mostunk a nagy vízben (bár egy kicsit még nagyon hideg volt, de legalább elmondhatjuk hogy már ez is megvolt).

Ma a világ (egyik) végén jártunk…

Újabb darab került a képeslap gyűjteményembe – ez legalább annyira emlékezetes marad mint Falésia – a világ, számomra legszebb strandja.

Aznap szintén hagytam hogy vezessenek, ismét egy csoporthoz csatlakoztam. Reggel indultunk szokás szerint Albufeira egyik temploma elől, most Algarve nyugati részébe. Először Lagos-ban álltunk meg – itt is van egy vár, sőt mindjárt kettő is az óceánparton. Az egyik megtestesült mása a lisszaboni Belém torony bástyáinak, a másik, mintha Silves erődjének kistestvére lenne. Lagos, a Tengerész Henrik vezette felfedezések nyomán vált fontos kikötővé Portugália déli részén – egy ideig Algarve fővárosa volt, az első afrikából érkező rabszolga szállítmányok fogadóhelye lett. A városban nyüzsgő élet folyik, mivel Lagos a turisták kedvelt célpontja, az óceán, az erődök, a gyönyörű strandok közelsége miatt- több tucat lélegzetelállító öböl van itt a környéken – az egyikhez mi is elmentünk, pár percnyi utazással megközelíthető (akár Lagos központjából turisztikai kisvonattal is) a Ponta do Piedade, ahol félelmetes mélységbe vezet egy lépcsősor a sziklák között egy pici kis öbölbe a strandra. Fent egy világítótorony és a látvány, lent pedig egy keskeny homokos strand vár. 

Lagos – Ponta do Piedade

Mindenképp érdemes ide kijönni a városból, már csak azért is, mert innen már láthatjuk a távolban Sagres szikláit

MIután megcsodáltuk a kis öblöket, tovább indultunk a Szent Vince fok felé. Tengerész Henrik alapított itt hajósiskolát, erődöt épített a sziklákon, amiből már alig maradt meg valami. A legenda szerint itt a szikláknál sodorták partra a hullámok Szent Vince holttestét – innen az elnevezés (Cabo Sao Vicente). Hosszabb utazás következett – kicsit eltávolodtunk az óceántól – egyre ridegebb tájon haladtunk. Sagres a legközelebbi település a Szent Vince fokhoz (Cabo Sao Vicente), csak pár ház, csend és nyugalom. Itt már érezni, hogy ez egy másik világ…talán tényleg a világ végéhez közeledünk ? 

A sziklás tájon szinte már növényzet is alig volt, ezen a holdbéli tájon keresztül érkeztünk meg végül a világ végére. Amikor útnak indultunk a világítótorony felé még nem értettük miért vannak itt az útszéli árusoknál téli holmik, pár perc múlva már tudtuk hogy jobban fel kellett volna készülnünk – a sziklák széle felé közeledve egyre erősödött a szél. 

Pár lépés és ott volt előttünk a végtelen óceán – a sziklák látványa, amiről azt gondolták a hajósok, hogy ott van a világ vége, mert onnan már szabad szemmel csak a végtelen kékség látszik. Alig lehetett egy helyben állva maradni – pedig sokan kisétáltak a sziklák legszélére is egy-egy jó fotó kedvéért.

A világ vége

Lélegzetelállító volt a látvány…és az érzés – ide is eljutottam (korábban már jártam a Lisszabon közelében lévő “másik világ vége” helyen, Cabo da Roca szikláinál, bevallom Nekem egy jobban tetszett – Már nem az első ilyen élményem volt ez a hét folyamán….úgy látszik Álomországban, csupa ilyen élményt lehet begyűjteni

Miután megcsodáltuk a világ végének szikláit, az egyetlen kis szuvenír boltot is körbejártuk az elmaradhatatlan hűtőmágnesekért, visszaindultunk Albufeira felé. Holnap amolyan pihenős, összegzős napunk lesz, közeledünk a nyaralásunk végéhez, elhozzuk majd Nektek a legszebb pillanatokat. Tartsatok Velünk holnap is !

#slyvoyage #slyvoyagebudapest #képeslapok #mesélakékbőrönd #képeslapokakékbőröndből #slycafé #slyvoyageblog #slyszemével #algarve #salgres #cabosaovicente #avilágvégén

Szólj hozzá!