Civita Fidelissima

A leghűségesebb városban jártunk nemrég – Sopron utcáin sétáltunk, akkor még napsütésben, kellemes őszi fények melegében. 
Másfél nap alatt sikerült összegyűjtenünk kb 15 ezer lépést a városban. Tudjátok hogy tömegközlekedünk (szigorúan maszkban,már ez akkor még nem volt kötelező), Budapest Keleti pályaudvarról érkeztünk Sopronba, röpke pár óra utazás után. 
A pályaudvartól néhány perces sétával elértük a központot, és kezdetét vette a barokk merülés. Paloták, sikátorok, apró házak, öreg kapuk és csodaszép kilincsek vezetttek minket egészen a Tűztoronyig az első napunkon. 
Nézzétek meg kisfilmünket, a beszámolónkat utána is elolvashatjátok: 

Sopron


A torony a város jelképe,a csodaszép, sárga vagy épp piros ruhát öltött fákkal szegélyezett Várfal Sétány (római kori várfal maradványok) közvetlen közelében emelkedik. Kávézó és Múzeum is van a torony aljában. A torony tetejét egy kis kupola zárja le, kilátó van odafent, aki elég erőt érez magában, megmászhatja a közel 200 lépcsőfokot. Mi most csak átsétáltunk a torony alatt a Hűségkapun át a főtérre, majd a Zsinagóga felé. 
A kapu az  1921-es (december 14.) népszavazásnak állít emléke, melynek eredményeképpen Sopron magyar maradt, ezért kapta a “Leghűségesebb város” (Civitas Fidelissima) címet. A kapu fölött látható szoborcsoport Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása. Hungáriát ábrázolja, körülötte Sopron polgárai, amint kinyilvánítják hűségüket (forrás: sopronikirandulas.hu). 
A Főtéren megvendégeltük magunkat egy forró csokival (ebéd helyett), majd folytattuk sétánkat a városban. Szűk kis utcákon, aprócska terken vezetett az út, vissza a legszélesebb utcáig, ahonnan még mindig jól látható volt a Tűztorony, mint irányjelző – de mi ekkor már a szálláshelyünket kezdtük keresni. Felfelé és csak felfelé – néha egy-egy kitérővel egy színes levelekkel borított ház felé, vagy épp egy elkapott panoráma miatt. Aprócska házak, díszes kapuk, kapu feletti szobrocskák, vidéki gangok között emelkedtünk egyre feljebb. Mire elértük a szálláshelyünket, már késő délután volt, egy kávé után körbejártuk a szálláshely környékét, ahonnan csodás panoráma tárult elénk – a város a lábunk alatt hevert. Szemben a Tűztorony, a Zsinagóga teteje, a távolban a Lővérek, a TV torony – megannyi túralehetőség. Vacsora előtt még úsztunk egyet a szálloda pezsgőmedencéjében, gyönyörködtünk a város délutáni fényeiben – reggel ugyanitt folytattuk a felfrissülést. Második napunkon a Várfal sétányt vettük célba – a szálláshelyünket elhagyva, a napsütésben sétáltunk a Fő utcán, egy kicsivel mindig letértünk az útról, apró csodákat találtunk – egy hófehér udvart, benne egy vörösen izzó leveleit hullató fával, mögötte a várfal egyik darabja. Aprócska lépcsősor vezetett tovább egy újabb udvarba, ahol egy tündéi kis kávézót találtunk (ha itt jártok, mindenképp térjetek be ide, már csak a hangulat miatt is megéri bemenni) – majd a jutalom kávénk és édességünk után ideje volt a vonathoz indulnunk. Szándékosan ‘csak sétálgattunk az utcákon, elmerültünk a város barokk hangulatában a kis utcákon, az éles,meredeken felfelé ívelő sarkokon – ha időtök engedi, másszatok fel a toronyba, nézzétek meg a Zsinagógát (sajnos most zárva volt), menjetek fel a TV toronyhoz (erre most nem jutott időnk), kirándulhattok a környéken, akár bicikilivel is. Sopronba mindig érdemes visszajönni ! A csend, a nyugalom, a tiszta levegő pihentetnek, a séta feltölt – a kávéház bécsi ízeket idéző finomságai elkényeztetnek. 

#slyvoyage #slyvoyagebudapest #sopron #utazzitthon #utaznijó #PhotobySly