Dunabogdány – Oázis Budapest vonzáskörzetében

Község Pest megyében, a Szentendrei Járásban – Területe: 25,5 km²

A település a Dunakanyarban, a Szentendrei-Duna-ág mentén, a Visegrádi-hegység (régi térképeken a Pilis) lábánál, a 11-es főút vonalán terül el. Az elmúlt hetekben többször is áthaladtunk rajta, kíváncsiak lettünk – nem bántuk meg, hogy nemrég Dunabogdány volt a célpontunk. Távolsága: Budapesttől 35, Szentendrétől 18, Visegrádtól 5, Esztergomtól 30 kilométer. Szomszédos települések: Visegrád, Kisoroszi, Tahitótfalu és Pilisszentlászló.

Sétára fel, a leírást a kisfilm után is elolvashatjátok:

Már a római korban lakhattak itt. A mai Dunabogdány területén tulajdonképpen három középkori falu, illetve településrész helyezkedik el: Bogud-Bogun (ma Bogonhát dűlő), Bogdan-Bagdan (a mai Bogdány falu magja) és Warad-Várad (a mai Váradok-dűlő területén lévő, és Cirpi romjaira települt falu).

Bogdány, illetve a későbbi Dunabogdány első írásos említése 1285-ből, tehát az Árpád-korból származik.

A 14. és 15. században is jelentős királyi település. Lakói vámmentességet élveznek az Esztergom és Buda közötti úton, csak a nyulak-szigeti apácáknak kell vámot fizetniük. 1318-ban Bogdán és Szentendre újra királyi fennhatóság alá kerülnek.

1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában a magyar hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett a töröktől. A törökök nagy pusztítást végeztek Budán és portyázó csapataik Visegrád felé is elindultak. A vár környékén lakó falvak tudomást szereztek a török jöveteléről, és a királyi udvartól és katonáitól elhagyatott visegrádi fellegvárba menekültek. Minden bizonnyal a közelben lakó bogdányiak is. 

A török kiűzése nem Magyarország saját erejéből történt meg, hanem I. Lipót német-római császár vezetésével. Az egykori török hódoltsági területeket a bécsi udvar új szerzeménynek tekintette, amellyel a fegyveres hódítás jogán szabadon rendelkezhet.

Az új helyzetben a bécsi udvar a lakosság számának növelése és a gazdaság talpra állítása mellett Magyarország elnémetesítését és rekatolizációját is célul tűzte ki. Az addig magyar falu a németek betelepítése után magyar–német vegyes lakosságúvá vált. 

A falu lakosságának összetétele többrétegű. Főbb csoportok, amelyek jórészt összemosódtak: őslakos magyarok, svábok (1723 óta), felvidéki magyarok (1947 óta), a fővárosból az agglomerációba kiköltöző családok (~1990 óta).

A település határában van a ma is üzemelő Kőbánya, a Dunánál a falu központjában egy sütöde, étterem, büfé – sétány a Duna mentén. 

Tudjátok, tömegközlekedünk – a települést autóbusszal lehet megközelíteni.(Járatszámok: Szentendre, autóbusz-állomás vagy Budapest, Újpest-Városkapu autóbusz-állomás felől indulnak.-  880, 882, 883, 884 (Dunabogdány, községháza autóbusz-fordulóig közlekedik), 889.

A községházánál kezdtük a sétánkat és pillanatok alatt a Dunánál találtuk magunkat. Árnyas part, szabadstrand és sátorozóhely, parti sétány, csend és nyugalom. Először csak pihentünk a parton – élveztük a víz közelségét, evezősök készülődtek lassanként az induláshoz, pár sátorozó még épp ébredezett. Korán volt még, a nagy meleget szerettük volna elkerülni, ezért ismét korán indultunk. 

Lassan végigjártuk a parti sétányt, találtunk egy kis öblöt, ahol a Duna kanyarulatának látképe várt, a még nyugodt, csendes folyóban visszatükröződött minden hajótest. A sétányról egy idő után felmentünk a házak közé – csodás kertek és házak között haladtunk tovább Visegrád felé a főút mellett majd újra visszatértünk a part menti sétányra, a fák itt víz alá kerültek, misztikus látvány volt. Itt ért véget a kerékpárút – innen visszafordultunk. A szabadstrandra érve újabb pihenő – és egy újabb otthonról hozott – szendvics következett. Ekkorra már sokan voltak a parton, napozók, fürdőzők, evezőscsapat – már a sátrazók is felébredtek. 

Elvarázsolt Bennünket a folyó, a part szépsége és nyugalma – amilyen kicsi ez a hely – annyi energiát képes adni, akár rövid időn belül is. Már készültünk a következő állomásunk felé, amikor sárkányhajósok készülődtek a vízre szállni, majd szinte megtelt a folyó a kajakosokkal és a sárkányhajókkal. 

Ha van kedvetek és időtök, tegyetek itt egy sétát a parton és a házak között – akár Visegrádra menet, vagy hazafelé. Mi most kihagytuk a magaslatokat, pedig a Szent Donát Kápolna fentről őrzi itt a település nyugalmát, érdemes felsétálni. (Végig a Patak utcán felfelé). 

Forrás: Wikipedia/Dunbogdány – saját helyszínbejárás – #PhotobySly

#slyvoyage #slyvoyagebudapest #dunakanyar #dunabogdány #Duna #relax #PhotobySly

Szólj hozzá!