Utazzunk az Oktogonon

Abbáziától Mentonig

Képzeletbeli utazásra hívlak most Benneteket Abbáziától Mentonig, pedig csak az Oktogonon fogunk sétálni. 

Az Oktogon tér a Nagykörút egyik központja – sokan minden nap akár többször is átkelünk rajta metróval, villamossal, busszal vagy épp gyalog és nem is tudjuk milyen történeteket rejtenek itt az épületek. Elég csak a tér korábbi neveire gondolnunk: Nyolcszög, Mussolini, November 7 – végül Oktogon, ahogy ma ismerjük.  Már ezek a nevek is időutazást rejtenek… de most egy másfajta időutazásra indulunk a téren. 

Az 1900-as évek elején Budapesten több mint 600 kávéház működött. Színészek, írók, politikusok, újságírók, költők, képzőművészek törzshelyei voltak – némelyikük az otthonának tekintette a kedvenc kávéházát. 

Népszerű helyek voltak, ennek oka a lakáshiány, vagy a fűtetlen lakás, vagy a társaság és a jólét illúziója iránti igény – vagy tán így együtt mind. A lakás és a nagy nyilvánosság között átmenet volt a kávéház – ott minden bársonyos és csillogó, meleg, még ki is szolgálják a vendéget – szinte észrevétlenül akár meg is bújhatott valaki egy kávéházi sarokban alkotni (az Oktogontól nem messze lévő Japán kávéházban előfordult hogy a művész az asztal lapjára rajzolt, végül azzal együtt kelt el a mű), olvasgatni, kávézni – vagy csak a sarokban megbújva figyelni az embereket. 

Így “ akár naponta megszerezhette magának mindenki a fény és a gazdagság illúzióját”- írta Kosztolányi Dezső, Budapest kávéváros című írásában. 

Budapest szerte sok ilyen pompás “illuzionista” hely létezett ezekben az években, valóságos utazásnak beillik, ha csak a régi nevekre gondolunk: Luxor – a mai Jászai Mari térnél,  New York – az Erzsébet körúton, a Japán (az Andrássy úton), az Abbázia, a Menton, a Sorrento, vagy épp a Negresco (nem tévedés, nálunk is volt a mai Duna Korzón) – hogy csak párat említsünk. 

A kulturális élet színhelyei voltak ezek a terek, ahol bárki – mert bárki bejuthatott ezekre a helyekre egy kávé áráért, csillapíthatta a kíváncsiságát, közel kerülhetett – legalábbis egy térbe – a művészekkel, az újságírókkal, az üzletemberekkel – itt zajlottak a fontos események, találkozók, a törzsasztaloknál fontos műbírálatok és üzleti vagy épp politikai döntések születtek. 

Az Oktogonon  is zajlott a társasági – kávéházi élet. A téren több kávéház is működött. Itt akár – ha csak a nevekre gondolunk, is szép utazásokat lehetett tenni rövid idő alatt, erről írt Szép Ernő is Illúzió c. művében: 

„Körülhordozom tekintetemet az Oktogon Óceánján. Előttem Menton derül, jobbkéz felől Abbázia virul, balkéz felől a kék és rózsaszín Sorrentó andalog az ő vendégeivel, akiknek a szívük fáj, s meggyógyítja ez a táj. … Budapest népe, szegény, itt csavarog ebben a világvárosban, ez a város egész világa, a kávéházi címtáblákra írta fel képzelt utazásainak gyönyörű állomásait, kikötőit. Itt szédeleg körös-körül, a Génuából a New Yorkba, a Rivieráról a Citybe, a Belmonttól az Adriáig…”  

A mai bank helyén volt az Abbázia Kávéház – ma már csak egy emléktábla emlékeztet erre. 

Az Abbázia 1888-ban nylt meg. Gyönyörű belső terekkel, brüsszeli tükrökkel – hatalmas zöld növényekkel, nagy terasszal az Oktogon sarkán – közel a kis földalatti és az omnibusz állomásához, a ‘Sugárút” – ahogy akkoriban hívták az Andrássy utat, vonzásában.

Az Abbázia – mai nevén Opatija (Horvátország) a Monarchia híres tengerparti üdülőhelyének nevét viselte – ezt tükrözte az itteni luxus berendezés – de a közönsége sem votl akármilyen. Törzsasztala volt itt a politikus Eötvös Károlynak, de volt művészsarok is, Molnár Ferenccel, de gyakori vendég volt Lotz Károly, Benczúr Gyula, Székely Bertalan, vagy Szinyei Merse Pál, Fényes Adolf, Kernstok Károly, Csók István. Ez volt az Abbázia fénykora…végül államosították, majd felszámolták.

A sarok épülettel szemben, a körút túloldalán működött a Menton kávéház – látjátok, máris a francia riviérán találtuk magunkat, pedig épp csak átkeltünk a zebrán…

1905-ben nyitotta meg kapuit a Menton – a legenda szerint ide kizárólag kalapban lehetett belépni – milyen elegáns hely lehetett ! Itt rendezték meg az itthoni első házi ping-pong versenyt…A kávéházat később átkeresztelték, felolvasó esteket tartottak itt – ma már itt is vendéglátóhely és bank üzemel. 

A kék táblákkal jelzett bank egyik fiókját rejtő sarokház Andrássy úti szomszédja, szemben a Nicoletti, később Savoy Kávéház volt – ma itt gyorsétterem működik a virágos pavilon közelében. 

A képzőművészek első, a krónika által számontartott törzshelye a Nicoletti volt. Állandó vendégei közé tartozott Feszty Árpád, Fényes Adolf. Amikor a Nicolettit megunták, átmentek a másik oldalon lévő, de sokkal impozánsabb  Abbáziába, hogy társaikkal találkozzanak. Aztán egyszer csak kettévált a tábor, egyik fele átment az Andrássy úti Japán Kávéházba (ma itt működik az Írók Boltja). 

A tér Hősök tere felé eső oldalán varrógép és kerékpárbolt és cselédközvetítő működött (ezen a sarkon ma is működik kávézó kicsit modernebb stílusban). 

A nevek, amelyekkel itt találkozhattunk – varázslatosak. A budapesti kávéházak csillogása akkoriban fényesebb volt mint máshol – talán Párizst kivéve. A pesti polgár ellenben mindazt a pompát, kényelmet, melyet annyira nélkülözött otthon ezekben az években (az 1900-as évek elején járunk), boldogan fedezte fel ezekben a csillogó, tükrökkel teli, bársonyos, fűtött kávéházakban. Ám ezek a berendezések nem voltak olcsók, így az ilyen kávéházak árai sem voltak épp alacsonyak – az emberek mégis szívesen jártak ezekre a helyekre egy kis illúzióért. 

Ma is ilyen helyekre vágyunk, ki ne utazna el Opatijába és onnan el egészen a francia riviéráig Mentonba, hogy egy tengerparti kávézóban töltse az idejét. 

Időutazásunk a kávéházak és az Oktogon körül ezzel befejeződik, de vajon hány országban jártunk mindössze pár lépéssel, tengertől tengerig, hegyeken és országokon keresztül, miközben talán csak a kanapén üldögélve olvastuk ezeket a sorokat. 

Legközelebb a tengerentúlra megyünk – következő kávéházi mesénk New Yorkba repít majd bennünket – gyertek velünk akkor is, ha érdekel benneteket a kávéházak világa. 

Mert a kávé örök, ahogy a kávéházak is, kávé pedig nincs irodalom nélkül – mi pedig rajongunk a kávéért, az irodalomért, és Budapestért is. 

Köszönjük hogy Velünk voltatok ezen az időutazáson ! 

Források: wikipedia.org; Kosztolányi Dezső: Budapest, kávéváros; kocsmablog.hu

Kép: Pixabay; #PhotobySly

#slyvoyage #slyvoyagebudapest #slycafe #budapest #budapesttecsodás #jadorebudapest #kávéházimesék #cafe #contesdecafe #oktogon 

Szólj hozzá!