Vác – a Dunakanyar kapuja

Sosem jártam mégi itt  korábban – május második szombatján elindultam, hogy felfedezzem a várost. A kirándulás előtt azért kerestem támpontokat a látogatásomhoz, legalább setjésem legyen hol is járok. 

Vonattal indultam útnak szombat reggel, a Hungária EC szuper vasúti kocsijával röpke 25 perc alatt a váci vasútállomás érkeztem. (A jegy ugyanannyiba került mintha személyvonattal utaztam volna, így viszont csak átsuhantunk a kistelepüléseken és hopp már meg is érkeztünk). Budapesttől mindössze 35 km-re vagyunk, északra, a Dunakanyar kapujában, katolikus püspöki székhelyen, igazi iskolavárosban. 

Ha az élménybeszámolónkat később olvasnátok el és előbb a kisfilmet néznétek meg, itt megtehetitek: https://youtu.be/tYB2ltVSqq4.

A Vasútállomástól (majdnem) egyenes út vezetett a Főtérre. Csend volt és nyugalom – korai órán érkeztünk a városba, ráadásul szombaton – csak páran voltunk a téren – talán így még szebb volt mintha nyüzsögtek volna itt az emberek. 

Megpihentünk a Szent Mihály templom maradványai mellett a kis szökőkútnál. Mellette Kúria épülete (Március 15. tér 20.) a középkorban itt létezõ káptalanház nevét õrzi. Az ennek helyén álló barokk épületet már 1770-ben szállóként említik, sokáig Curia néven mûködött szállodaként, szórakozóhelyként. Mögötte látszik a Fehérek Temploma – a fehér ruhát viselõ domonkos rendi szerzetesek után kapta nevét.

Kis pihenő után  lassan tovább indultunk a tér másik oldala felé. Balra a barokk  Városháza, jobbról a Cházár András szellemiségét őrző Gyógypedagógiai Intézet. 

A Váczi Királyi Magyar Siketnéma Intézet 1802. aug. 15-én nyitotta meg kapuit, az országban elsőként azzal a céllal, hogy megmutassa: “mily nagy áldás a siketnémára nézve a tanítás, nevelés.” Cházár András volt az, aki 1799. óta munkálkodott az első siketnéma intézet létrehozásán. 

Emlékeztek hol találkoztunk Cházár András nevével ? Ha nem emlékeztek, itt egy kis emlékeztető: https://www.facebook.com/slyvoyage/posts/3923243124407619

Az iskola épülettel szemben az Irgalmasrendi Kórház, az épületek között a téren reneszánsz stílusú kút – a Testvérvárosok kútja. 

A városok: 1991: Deuil-La-Barre – Franciaország 1993: Donaueschingen – Németország 1997: Székelyudvarhely – Erdély – Románia 1993: Givatayim – Izrael 1998: Vágtölgyes / Dubnica nad Váhom – Szlovákia 2004: Ipolyság / Sahy – Szlovákia 2001: Técsõ – Ukrajna 2011: Sariyer – Törökország 2014: Otrokovice – Csehország 2016: Zawadzkie – Lengyelország

A testvérvárosok barátságára, a barátságok védőszentje, Szent János hivatott figyelni, akinek bronz szobrát a kút közepén, egy kőpilléren állították fel. Ugyan a díszkút és a szobor egy egység, de különböző időpontokban készültek. A kút által kialakult kis tér egy-egy szegletébe barokk puttók kerültek, akiknek ez már a sokadik helyük a városban – szerintünk talán megtalálták a végleges helyüket. 

A kutat elhagyva a Honvéd emlékműhöz érkezünk, az I. világháború emlékére oroszlánokkal, katonákkal őrzi a hősök emlékezetét. Az emlékmű mögött már látjuk a barokk   Nagypréposti Palotát. Ebben a házban lakott a mindenkori nagyprépost, a püspök helyettese. Míg a szocializmus alatt államosították és lakásokat alakítottak ki az épületben, ma már újra egyházi tulajdonban van, múzeumot alakítottak ki benne. A város egyik legszebb műemlékének számít. Sajnos amikor ott jártunk be volt zárva. 

Lassan körbejártuk a Főteret (Március 15. tér) és a másik irányba indultunk, hogy megkeressük a Püspöki Palotát és a Székesegyházat. Elhaladtunk a városi piac mellett, a Kossuth téren megcsodáltuk az ivókutat a Boronkay György Műszaki Technikum és Gimnázium tanüzem előtt. 

Itt van a remete szobor Kapás Sándor váci mûvész alkotása a harmincas évekbõl. A szobor a város eredetének legendájára utal. Egy középkori krónika mint erdõs helyet említi Vácot, ahol nem lakott más, csak egy “Vácz” nevû szentéletû remete. A legenda innen származtatja a város elnevezését. Vácz remetével találkozott a magyar trónért vívott döntõ csata elõtt Géza herceg, aki már királyként visszatért ide testvérével (a késõbbi Szent László királlyal). A vadászó testvérek elõtt megjelent egy agancsai között égõ gyertyákat hordozó szarvas, elvezette õket egy Dunaparti magaslatra, s ott eltûnt a szemük elõl. A különös élmény hatására Géza  király azon a helyen – a váci vár területén – alapította meg az elsõ püspöki székesegyházat, amit Szûz Mária tiszteletére szenteltek fel. Néhány év múlva Gézát ebben a templomban temették el.

A Kossuth tértől néhány lépésre megérkeztünk a Székesegyházhoz és a vele szemben álló Szemináriumhoz és a Püspöki Palotához, a Migazzi térre. 

A történelmi belvárosban számos mûemlék és mûemlék jellegû lakóház található, melyek nagy többsége barokk, de klasszicista, eklektikus és romantikus stílusban épültek is vannak köztük, általában egy- és két emeletesek.

Itt már megcsapott bennünket a víz szaga, ahogy a Püspöki Palota felé haladtunk, a Városi Strand és Uszoda mellett – már a vízpartra vágytunk. A Migazzi tértől kis kanyargós utcákon át értünk le a Dunához, a József Attila sétányra.  A városból hirtelen kiértünk a természetbe – a Dunakanyar látványával, egy gyönyörű parkkal, majdnem a város szívében. Megkerestük a Zenepavilont, elsétáltunk szoborkert mellett végig a sétányon, egészen a kikötőig. Megpihentünk egy padon hogy megebédeljünk a Duna mellett, az öntöttvas korlátoknál. 

A kikötőn is túl jártunk már, egészen a börtön mellett, és csak pihentünk a folyót nézve, gesztenyefák mellett. A sétány teljes hosszában kerékpárút vezet, akár Budapestről is könnyen megközelíthető a város kerékpárral. 

A Fényes Adolf lépcsőn, a dunai sétány végén, visszasétáltunk fel a városba, a Kőkapu felé – ez egy diadalív a börtön épülete mellett, amely  Magyarország egyetlen diadalve , mely Mária Terézia tiszteletére. 

Keringtünk még kicsit a kis utcákban – direkt nem a széles, forgalmas úton haladtunk – így többet láthattunk a város hangulatából – így visszaértünk a Március 15. térre. 

Leírtunk egy teljes kört a városban – nagyjából 4,5 – 5 km kisebb-nagyobb kitérőkkel, pihenőkkel – megpihentünk egy kávé mellett a Főtéri Cukrászdánál és perc múlva már újra a Vasútállomáson voltunk. 

Visszafelé személyvonattal utaztunk, így kicsit tovább tartott az utazás – de eddig ismeretlen Budapest környéki kis településen haladtunk keresztül, így nem bántuk hogy kicsit lassabban haladunk. 

Napsütéses, kicsit szeles, de annál szebb május kirándulás volt – pár óra alatt bejárható, gyönyörű városban jártunk ma. Reméljük kedvet kaptatok hozzá hogy megnézzétek közelebbről – elhoztuk nektek a napunk legkedvesebb képeit, készüljetek fel, indul a virtuális kirándulás >> 

Ha jártatok már itt, osszátok meg Velünk a tapasztalaitokat, segítsünk egymásnak érdekes helyek felkutatásában !

#slyvoyage #slyvoyagebudapest #vác #dunakanyar #duna #utazzitthon #virtuáliskirándulás #PhotobySly

forrás: vac.hu,  Vác – A Dunakanyar szíve; Vác: Vác Város Önkormányzata, 2009. p. 13, 227. – Fotók: #PhotobySly

Szólj hozzá!